A lényeg, hogy ellentétes irányban legyenek és kényelmesen hozzáférhessenek egymás intim testrészeihez. Franciázás közben az adakozás és a befogadás egyszerre történik. Van, aki az égiek ajándékának tartja ezt az érintkezési formát, míg van, aki kifejezetten nem szereti. Mi lehet ennek az oka?

A nők figyelme a mindennapi életben szerteágazóbb, a férfiakról azonban gyakran hallani, hogy egyszerre csak egy dologra képesek koncentrálni. A megállapítás többnyire helytálló, az egyik kivételt talán éppen az ún. francia kapcsolat képezi. A nőknek az érintések, érzetek befogadásához az orális szexben teljes átélésre van szükségük. Franciázás közben azonban nehéz csak a befogadásra koncentrálni.

Ha egyszer kényelmes helyzetet találtak a felek, a legtöbbször felváltva történik az adakozás. Mindez a férfit nem annyira zavarja, mint a nőt. A férfi izgalmi állapota könnyebben megtartható, míg a nőnek nem tesznek jót a kisebb-nagyobb szünetek. Amennyiben a férfi kezdeményez, jobban teszi, ha a nőt engedi felülre, mert így kényelmesebben irányítható a hímvessző szájba vétele, ráadásul a nő az izgatás ritmusát is könnyebben irányíthatja felülről.

Általánosságban mindenképpen megállapítható, hogy a legtöbben egyedül szeretik élvezni a kényeztetést. A nőknek így nem terelődik el a figyelmük és jobban el is tudnak lazulni. Másrészről a 69-es póz nem mindig a legelőnyösebb helyzetben láttatja a testet. A férfiak zöme ugyancsak előbb döntene a "magánszám" mellett.
A franciázás mellett szól azonban, hogy kifejezetten szenvedélyes közjáték lehet, még azoknak is, akik nem annyira kedvelik ezt a testhelyzetet. Aki pedig egyszer levetkőzte a gátlásait, és ezt a fajta összefonódást gyakorolja, feltehetően még felszabadultabban adakozik, hiszen a párja nem látja közben! Ilyen módon a férfiak akár bátrabbá is válhatnak, míg a visszafogottabb típusú nők olykor csodákra lesznek képesek a hímvesszővel, ha a partner nem néz oda.  
nana.hu