Az ideghártya leválása minden 20-25. rövidlátót fenyeget. A rövidlátás abban az esetben alakul ki, ha a szem fénytörése túl nagy, azaz a lencse felszíne domborúbb a normálisnál. Ilyenkor a beteg gyengén érzékeli a távolban elhelyezkedő tárgyakat, mivel azok képe a retina elé képződik le. Megfigyelhető a betegség családon belüli ismétlődése, ezért a rövidlátást az örökletes betegségek közé soroljuk.
A rövidlátásért sok esetben a szem méretbeli változásai, illetve különbségei tehetők felelőssé. Ilyen esetekben a fokozatos látásromlás egészen a növekedés befejeztéig tart.
A legsúlyosabb esetekben olyan szövődmények is kialakulhatnak, amelyek vaksághoz vezetnek. A retina leválása is elképzelhető. Az ideghártya leválás minden 20-25. rövidlátó esetében fordul elő, amit közvetlenül súlyos tárgyak emelése, vajúdás vagy más megerőltetés idézhet elő.
A rövidlátók problémájának kezelésére több lehetőség nyílik. Természetesen a legegyszerűbb mód a szemüveg vagy kontaktlencse használata, de lézerkezelés vagy szemsebészeti megoldások is rendelkezésre állnak.
A rövidlátás vizsgálata rendszerint a látásszélesség megállapításával kezdődik. Egy 0,5 dioptriás pozitív lencse segítségével állapítható meg, hogy a beteg rövid- vagy távollátó-e. Rövidlátásról akkor lehet szó, ha a beteg rosszabbul lát az említett lencsével. Ezután történik a megfelelő dioptria meghatározása.