Amerikai kutatók az vizsgálták, hogy vajon hány lépést kell megtenni naponta az eltunyult embereknek mennyi mozgás szükséges ahhoz, hogy érdemileg csökkenthető legyen a cukorbetegség kialakulásának a kockázata. Világosan kiderült a tanulmányból, hogy napi 7800 feletti lépést végző személyeknél a legkisebb a kockázat.
A mai tanulmányok alátámasszák, hogy a sporttevékenység vagy a rendszeres mozgás csökkenti a diabétesz kialakulásának a kockázatát, viszont arról kevés adattal rendelkezünk illetve nem is mérték, hogy az emberek, akik nem sportolna, azok naponta milyen távolságokat gyalogolnak és ez mennyi mozgással jár- nyilatkozta Amanda Fretts kutatásvezető, a seattle-i Washington Egyetem munkatársa.
Egy öt évig tartó követéses megfigyelésbe 1800 személyt vontak be, akik azt a vállalást tették, hogy hét napon át lépésszámlálóval közlekednek a tanulmány megkezdésekor, hogy felmérhessék a szokásokat. A résztvevők amerikai őslakosok voltak Arizona és Oklahomai területekről, viszonylag alacsony termetűek és kevés mozgást végeznek, nagy számban forduló elő köztük a cukorbetegség.
Az ajánlás szerint 10000 lépés lenne az ideális naponta az egészségmegőrzéshez, de a mérések azt hozták ki, hogy a csoport negyede 3500 lépést sem tesz meg, míg a csoport fel is alig érte el a 7800 lépés számot. Hogy viszonyítani tudjunk 1000 lépés nagyjából 800 méternek felel meg.
A vizsgálat kezdetekor még egyik részvevő sem volt cukorbeteg, míg az öt év eltelte után 243 embernél diagnosztizálták a cukorbetegséget. Az adatok kielemezéséből azt derül ki, hogy a legkisebb mozgással rendelkező személyeknél 17 százalékuknál alakult ki a diabétesz, míg a 3500 lépésnél többet gyaloglóknál ez a szám csak 12 százalék volt.
Minden más tényezőt (kor és dohányzás) is figyelembe véve, bár a kutatás nem erre irányult konkrétan, de mégis úgy gondolják, hogy a napi 7800 többet mozgó embereknél 29 százalékkal csökken a kockázat a cukorbetegégre a 3500 lépés alatt teljesítő embertársaikhoz képest.
Fretts kiemelte, hogy a gyaloglás mivel nem kimondottan sporttevékenység, így nem konkrétan, hanem áttételes gyakorolhat hatást a cukorbetegségre azzal, hogy csökkenti a súlygyarapodást, amely a diabétesz egyik fő kockázati faktora.